Karola története


Napjainkban többek között az afrikai válságnak köszönhetően ismét a figyelem középpontjába kerültek a bevándorlók és a menekültek. Valahonnan elindulni ezerféle indokkal lehet. Természeti katasztrófák (árvíz, éhínség, földrengés stb.), háborúk, polgárháborúk, totalitárius rendszerek, vagy csak egyszerűen a jobb élet reményében kelnek útra. Számos esetben a jobb élet reménye életmentő lehet a nyomorban és nélkülözésben élők számára. A menekültek esetében az életben maradás, a testi épség megőrzése, életük védelme az egyik lényeges ok.
Az esettanulmányban egy olyan fiatal lányt ismerhetünk meg, aki 1997 és 2008 között tartózkodott Magyarországon, mint menedékjogot kérelmező, és a rendszer egyik nagy vesztese lett.
A történet megértéséhez szükséges a magyar menekültügy történetébe való rövid betekintés. 1997-ben Magyarország még nem rendelkezett önálló törvénnyel, amely átfogóan tartalmazta volna a menedékjogi eljárás rendjét, a menekültek jogait, a nekik biztosított ellátási formákat. E kérdéseket kormányrendeletek, vagy miniszteri rendeletek körvonalazták. Egyre inkább szükségszerű volt a törvény megalkotása, így 1997 decemberében fogadta el az Országgyűlés a menedékjogról szóló 1997. évi CXXXIX. törvényt, amely 1998. március 1-jén lépett hatályba. A törvény eltörölte a területi korlátozást, a továbbiakban a magyar menekültügyi hatóságok bírálták el a nem európaiak menedékjogi kérelmeit is. 2000. január 1-jei hatállyal önálló központi hivatalként létrejött a Belügyminisztérium Bevándorlási és Állampolgársági Hivatala, mely 2002. január 1-jei hatállyal megszervezte a központi hivatal területi szerveit, a regionális igazgatóságokat. 2008. január 1-jén hatályba lépett a menedékjogról szóló 2007. évi LXXX. törvény, melynek megalkotását az Európai Unió irányelveinek implementálása tette szükségessé. Az új jogszabály hatályba lépésével megszűnt az a lehetőség, hogy egy menedékjogot kérő számtalan esetben kérhesse újra a menedékjogot, ezzel éveken keresztül meghosszabbítva az eljárást és az itt tartózkodását; amit egyes esetekben nyilvánvalóan visszaélésszerűen alkalmaztak a kérelmezők.
Karola szüleivel és lánytestvérével 1997-ben 7 évesen érkezett Szlovákiából. A roma család menedékjogot kért, hivatkozva magyar gyökereikre, valamint roma származásuk miatti folyamatos üldöztetésre. Kérelmük elbírálásáig az egyik menekülttáborban szállásolták el őket. Bár a kislány tanköteles korú volt, mivel nem beszélt magyarul, nem fogadta a települési oktatási intézmény. Mivel a táborban sokféle nemzet képviseltette magát, az ott kialakult sajátos nyelven kezdett kommunikálni. Angol, magyar, szlovák, cigány, német és arab szavak keveréke alkotta szókincsét. A család kérelmét elutasították, ezután fellebbeztek, majd újabb kérelmeket adtak be. Az eredmény ugyanaz lett minden esetben. 10 év alatt több menekülttábort is megjártak, nem beszéltek magyarul, a gyerekek nem jártak iskolába, és rendszerint aktív tagjai voltak az éjszakai mulatozásoknak. Az apa 2005-ben ismeretlen helyre távozott, majd 2007-ben az édesanya és a Karola nővére is elhagyta Magyarországot. Az akkor még kiskorú lány kikerült a család védelméből, és kísérő nélküli kiskorúként vált menedékkérővé. Kísérő nélküli kiskorú az a tizennyolcadik életévét be nem töltött külföldi, aki jogszabály vagy szokás alapján felügyeletéért felelős nagykorú személy kísérete nélkül lépett a Magyar Köztársaság területére, vagy a belépést követően maradt felügyelet nélkül, mindaddig, amíg ilyen személy felügyelete alá nem kerül.
Helyzetére tekintettel, a fiatal lány az addigi meglehetősen kötetlen életvitelből bekerült egy szabályokkal teli intézménybe, ahol a hozzá hasonló korú, zömében muszlim kísérő nélküli kiskorú fiúk éltek. Karola életvitelét nehezen változtatta meg. Az otthonban tartózkodásának első heteiben derült ki, hogy gyermeket vár, és már a második hónapban van. Folyamatos egyéni beszélgetéseknek köszönhetően volt hajlandó szembenézni a ténnyel, hogy babát vár. A vélelmezett apa csak egy kaland volt, akit azóta hazatoloncoltak, így az ő segítségére nem számíthatott. Minden házi praktikát bevetett a magzat elhajtására, amire csak később derült fény. Helyzete rendkívül visszás volt, sajnos több szempontból is. Egy fiatal lány egyedül meg kell, hogy hozzon egy döntést. Vállalja-e a nem tervezett terhességet, vagy nem. Mivel kiskorú, fokozott védelem alatt áll. Igen ám, de nincs jogi képviselője. A menekültügyi hatóság ugyan kirendel mellé egy ügygondnokot, de ő csak a menedékjogi kérdésekben járhat el. Karola menedékjogot kér, de az eltelt 10 év alatt nemcsak Magyarország, de Szlovákia is az Európai Unió tagja lett. A Szlovákiában működő gyermekvédelmi rendszerben nagyobb segítséget kaphatna a döntéshez, hisz ott rendelkezne jogi képviselővel. Magyarországon senki nem vállalta fel az abortusz erkölcsi dilemmáit és egészségügyi kockázatait ebben a visszás helyzetben. A szlovák gyermekvédelmi rendszer fogadta a fiatalt, de a bürokrácia "gyorsaságának" köszönhetően már a 7. hónapban volt, mire átlépte a határt. A baba megszületett és egészséges. Édesanyjával együtt egy anyaotthonban él. Az alatt az 5 hónap alatt, amíg a magyarországi otthonban tartózkodott, megismerkedett egy pakisztáni fiúval, aki elfogadta őt és a gyermekét is, és feleségül szeretné venni. De a szlovák rendszer nem teszi lehetővé, hogy Karola a gyermekével együtt elhagyja az intézményt. A fiú státusza pedig nem teszi lehetővé, hogy elhagyja Magyarországot. A vőlegény-jelölt dolgozik, albérletet tart fent, berendezte a babaszobát, hátha valahogy sikerül legálisan rendezni ezt a helyzetet. A két fiatal kapcsolata a két ország bürokratikus rendszerében rekedt. Karola valószínűleg jobban járt volna, ha már Magyarországra érkezését követően gyermekvédelmi ellátásban részesült volna. Kisfia intézményes gyermekvédelmi ellátásban részesül, de talán szerencsésebb lenne, ha nem csak az édesanyja lenne mellette, hanem egy szerető apa, aki már magzat korában is a sajátjának tekintette.

M Á T R I X Á T R I X M T R I X M Á R I X M Á T I X M Á T R X M Á T R I M Á T R I X

Ajánlott oldalak

Menniyre elégedett oldalunkkal?